Második regényem
1.fejezet
Kezdhetném úgy a történetem , mint mindenki más, olyan de olyan boldog vagyok minden tökéletes és álmomban sem gondoltam volna ,hogy ez fog történni velem..teljesen tönkrement az életem..stb. De nem kezdem így mert egyrészt nem akarok sablontörténetet mesélni, hogy minden tökéletes másrészt pedig nem is igaz. Borzasztó életem volt még a történet kezdete előtt is. Mindent utáltam és semmi nem kötött le. Mindenki hátba szúrt, még azok is akikből soha de soha nem néztem volna ki. Az apám állandóan lekezelt és kis óvodás gyerekként viselkedett velem annak ellenére is, hogy többször szóvá tettem, hogy zavar. Ha meglátogatott egy barátnőm akkor is csak azt szajkózta ,hogy milyen aranyosak vagyunk és ,hogy én magamban soha nem szoktam semmit csinálni, csak ülök és gyűlölöm a világot, meg persze azt sem hagyhatom ki ,hogy apám rendszerint bejött a szobámba és előszedte a babáimat amiket már legalább hat éve elő sem veszek. 17 éves vagyok és teljesen elegem van a szüleimből akik minden barátom előtt teljesen beégetnek. Meg persze azt sem hagyhatom ki, hogy állandóan ordibálnak egymással, már többször javasoltam a válást, annak érdekében, hogy egy kicsit nyugodtabb legyen otthon a helyzet. Már majdnem annak a határán voltam ,hogy elköltözök, megszökök vagy valami ilyesmi, de akkor mindig történt valami ami még jobban kiborított és úgy gondoltam, hogy muszáj otthon maradnom mert legalább ott enni kapok. Egyébként nem vagyok magamba zuhanva csak 100%-osan ki vagyok készülve. A barátnőim rendszerint elárulnak, az egyetlen igaz barátnőm Kitti meg 4 hónapja elköltözött úgyhogy jól vagyok. Csak szerintem elég gáz ,hogy 17 évesen egy barátom volt akivel tényleg feltétel nélkül megbíztunk egymásban. De ő most már Angliában lakik és tartjuk is a kapcsolatot csak azért még sincs itt. Egyetlen örömöm van az életben, ő pedig a barátom Roli. Nem, nem „úgy" a barátom ő csak szimplán egy fiú barát akikben most 100%-ig megbízom. És ez a tény ,hogy van egy barátom megkérdőjelezi a történet hitelességét. Hogy is lehetne valami tökéletes? Roli a legmenőbb fiúk közé tartozik ezért a suliban csak néhányszor vagyok vele, miközben jó ,ő tényleg lenne velem csak a haverjai nem igazán támogatják, hogy velem tölti a legtöbb szabadidejét. Hetente 2x mozdulunk ki akkor is csak felmegyünk Pestre és járjuk a várost. Ő igaz barátom és minden tényleg annyira könnyű amikor vele vagyok. Csak tegnapelőtt az egyik „barátnőm" aki az álom pasimnak háromszor k.....ott le, ismertette velem a tényt miszerint Roli belém van esve és emiatt a haverjai elkezdték cikizni, és azt kell tudni a „barátnőmről" Móniról, hogy szeret a figyelem középpontjába kerülni, nála kevesebb több és ezt az öltözködésére mondom. Viszont most totál kiakadt, hogy Roli miért pont engem szeret. Ez a kijelentése keltette bennem az óriási kérdőjelt, mert mielőtt elkezdett pánikolni, nem hittem volna, hogy igazat mond. Mert ugyan Rolinak mért tetszenék pont én?? Én aki mostanában már(nem önszántamból) de sokszor elküldöm őt is a fenébe. L De tényleg nem direkt! Csak Móni kis viháncoló barátnői teljesen az agyamra mennek és néha már azon vagyok, hogy megtépjem őket, csak sajnos vagyok annyira jól nevelt, hogy nem teszem. Na mindegy, még Ákosról kell beszélnem akit említettem „álompasi" szó alatt. Na igen. Ő az aki a legkevesebb jelét sem mutatja annak, hogy tisztában van vele, hogy létezem. Én mégis halálosan szerelmes vagyok belé ami kezelhetetlen. Tegnap rám nézett(tényleg!) és egyenesen találkozott a tekintetünk viszont ellentétben velem aki teljesen oda volt, ő csak keresztül nézett rajtam majd a haverjaival jól kiröhögött. Úgyhogy az Ákos vonat elúszott. Megpróbálom teljesen elfelejteni és normális 17 éves módjára viselkedni. De azon padlót fogtam, hogy állítólag Roli belém van esve. Mondjuk ez nem tuti de este beszélünk majd Facebookon és majd számon kérem. Kíváncsi leszek. J
Éppen elkezdett sötétedni, úgyhogy leengedtem a redőnyt. Beszéltem Rolival. Másolom:
Hanna üzenete: Szia! Beszélnünk kell! Most ráérsz?
Roland üzenete: Szia! Neked bármikor! Mi újság? Baj van?
Hanna üzenete: J Hát..az attól függ :D
Roland üzenete: Mitőlis? Hogy Vandának milyen hangulata van? Cirmi ugye nem kezdted el megint vagdosni magad valamelyik idióta barátnőd miatt?
Hát igen...öhmm..volt egy rossz időszakom..Ennyi de semmi különös. A Cirmi pedig a rám ragadt becenév. Igen ő ragasztotta rám.
Hanna üzenete:Értékelem a próbálkozásodat de most nem erről van szó! Ez egy kicsit komolyabb!
Roland üzenete: :DD Oké de ugye nem vagdosod magad? ;)
Hanna üzenete: Roli!! Nem tudom, hogy, hogy kell ilyet mondani, úgyhogy belevágok! Tetszem neked?
Tudjátok milyen nehéz volt megírni? És nem is jó ötlet. Ez a mondat teljesen megváltoztatta az életemet, a kapcsolatunkat.
Roland üzenete: Mostanában ez a hobbid? Hülyeségeken rágódni? Hanna mostanában rettenetesen parás vagy...
Parás? Pontosan nem..
Hanna üzente: Ez nem hobbi Roli! És nem válaszoltál a kérdésemre!
Roland üzenete: Számít ez?
Hanna üzente: Eltaláltad!
Roland üzenete: Áruld el ,hogy mit hiszel?
Hanna üzenete: Azt, hogy valami nagyon nincs rendben veled!
Roland üzente: Hanna te teljesen depis vagy! Hát gondolkozz már el egy kicsit.. te és én..Mit látsz? Romantikát? Nem
Hanna üzenete: Roli csak kérdeztem valmit amit már meg is bántam, úgyhogy fejezzük be!
Roland üzenete: Ne terelj!
Hanna üzenete:Roli! Tudom, hogy nem csak barátságot érzel!
Roland üzente: Megint terelsz!!<>. Nagyot tévedsz.. Soha nem járnék veled!
Itt blokkoltam le teljesen.. Nagyot csalódtam benne!
Hanna üzenete: Mi vaaaan?? Mégis mi bajod van velem? Nem vagyok elég szép? Azt tudom.. De tőled ezt nem vártam..
Roland üzenete: Hanna itt arról van szó, hogy azért kell a tudat, hogy tetszel ami nem igaz, hogy magabiztos lehess és felvágj azzal, hogy tetszel valakinek.. Nem tetszel Hanna! Nagyon felkavartál..és most egy ideig ne keress!
Hanna üzenete: Ez nem igaz! Csak Móni azt mondta és.. kiakadt emiatt és ezért gondoltam, hogy talán igaz..Ez megoldás? Hogy ne beszéljünk? Jólvan te akartad
Roland üzente: Már megint másra fogod..Igen pontosan.. Én akartam..
Roland nem elérhető.
Teljesen kiborultam, soha nem gondoltam volna, hogy kiakad emiatt, de akkor biztos Móni kavart be, nem hibáztatok senkit hanem tudom, hogy ő a hibás. Szándékosan csinálta.
Kiléptem én is és lekuporodtam az ágyam mellé majd hangos zokogás tört ki belőlem.. Mostanában már csak ő tud megbántani. És ezzel tisztában is van. Viszont a sírás miatt nem is mentem vacsorázni amit anyuék már szóvá sem tesznek mert 7-ből 2x vacsorázok velük, úgyhogy ez nem újdonság.
Viszont álomba bőgtem magam és amire felébredtem az az volt, hogy zörejre lettem figyelmes és időközben az is feltűnt, hogy nem égett a lámpám és a tévém sem volt már bekapcsolva amiket pedig biztosan úgy hagytam. Talán anyu lehetett. Rápillantottam az órámra hajnali három volt. Kinéztem az ablakomon és arra lettem figyelmes, hogy az utcában sehol nem volt áram és teljesen sötét volt még az utcai lámpák sem világítottak, és a házak előtt pár helyen kint voltak az emberek és nézegettek minden irányba, hogy vajon mi történhetett? Három órakkor ki vesz észre egy kis áram szünetet? Majd mikor megfordultam anyu és apu állt a szobám ajtajában és tanácstalanul néztek, hol rám, hol egymásra. Nem tudtam szó nélkül hagyni már éppen megszólaltam volna amikor apu megelőzőtt:
-Hanna! Az egész országban nincs áram ezért van a nagy sötétség. Éppen az előbb hívott Vilma nénikéd érdeklődött, hogy itt van-e áram mert a Tiszántúli ismerősei mind felkeresték meg ő is hívott párat. -közölte apu komolyan.
-És ez mért olyan fontos, hogy mindkettőtöknek fel kellett jönnie? - kérdeztem egy kis savanyúsággal az arcomon.
-Hát..csak biztosak akartunk lenni benne, hogy nem esett bajod. - mondta anyu egy kicsit félve a reakciómtól.
-Amint látjátok.. -mutattam magamra. -Jól vagyok!-közöltem.
-Rendben! Csak ennyit akartunk! Aludj jól! -mondta apu és már ki is mentek a szobámból.
Visszafeküdtem az ágyamba és ismét nekikezdtem a zokogásnak. Természetesen nem az áramszünet miatt!
Majd benyomtam a top 10 dühöngős-sírós zenémet és valamikor négy óra után elaludtam. Álomba sírtam magam újra.