Ghost Love-Szellemszerelem

 

1.fejezet

Bevezetés

 

Sziasztok!A nevem Tina Baker!Nemrég költöztünk ide,Cannhorst-ba.Szép kisváros,tényleg..de valamiért nekem nem a legjobb itt.3 hónapja költöztünk ide,miután a szüleim elváltak és én anyuval maradtam.Őszintén nemigazán találom a helyem.Valamilyen okból,úgygondolom elviselhetetlen vagyok.Persze szerintem,mélyen legbelül,nem vagyok az.Csak más.Nagyon más.Engem mindennél jobban megviselt ez az egész válás.Jobban mint más gyerekeket.Nekem nincs testvérem,vagyis van egy féltestvérem,de ő nem lakik velünk,ezért teljesen egyedül vagyok.Cannhorst annyira más mint,Monaco.Itt minden olyan...különös és rejtélyes.A suli egész jól megy,de barátaim nincsennek,és emiatt folyton teljesen egyedül vagyok,csak anyu van velem,de ő meg azért mégis csak az anyám,tehát neki nemtudok pletykálni,panaszkodni.Annyira gáz ez....nem akarok egyedül lenni egész életemben.Soha sem voltak igazán barátaim.Volt egy Michael,de ő 5 évvel idősebb volt.és fiú.Annyira szörnyű életem van.Régen sem voltak ugyan barátaim de régen legalább...otthon boldog voltam.De most még otthon sem.Nemtudom már jól érezni magam.Annyira kétségbeesett vagyok...Nemtudom mihhez kezdjek.Barátokat kell szereznem,de most.Mert másképp 10 év múlva már nem leszek más mint egy nagy romhalmaz.Tehát megkell változtatnom az életemet,és meg is fogom,és úgyérzem..sikerülni fog....Most sikerülnie kell!!!

 

 

 

 

 

 

2.fejezet

Jobb élet

 

A napfény lágyan besütött a szobámba,a hold még látszódott a szép tavaszi égen. A lágy őszi szellő beáramlott a nyitott ablakon. Az utcáról gyermek,és felnőtt hangok hallatszottak.Ma megkezdődik az új tanév.

-Tina!!Ébredj!Ne késs el rögtön az első napon!!-szólt be az anyám figyelmeztetés képpen.

-Még 1 percet adj!-mormoltam álmosan a takaró alól.

-Adnék én 10-et is,de akkor visszaaludnál,és ma nem késhetsz el!-nyaggatott anyu.

Hát jó-gondoltam.Azzal lerúgtam magamról a takarót,kikecmeregtem az ágyból,a fürdőszobába.Gyorsan lezuhanyoztam,fogatmostam,megfésül-ködtem kifestettem magam,de csak szolidan.Majd nekiindultam ruhát választani.Először kinéztem egy pamut pulcsit,meg egy farmert.De aztán úgy gondoltam,mivel mától fogva kell megváltoznia az életemnek,valami szebbet veszek fel.Tehát kikerestem az I Love NY-os pólómat,és találtam egy csinibb farmert.Felkaptam magamra és kiszaladtam a konyhába.Anyu rántottát készített.

-Hmm..Ez finomnak tűnik..-szóltam oda anyunak.

-Nem csak tűnik-szólt vissza anyu,aztán elnevette magát.

-Tessék,ittt van,ahogy szereted!-azzal elém rakta a rántottát.Nekiláttam enni.Miután befejeztem a reggelit,mégegyszer megmostam a fogam.Beszaladtam a táskámért a szobámba,felkaptam magamra a fekete Converse cipőmet,majd félénken kimentem az ajtón.

-Szia anyu!-szóltam vissza anyunak.

-Szia,Drágám!Legyen szép na...-de már becsuktam az ajtót és elindultam az iskolába.

Hallottam még a madarak csicsergését,útra készek.Láttam pár osztálytársamat,tanáromat.Mikor befordultam az iskola utcájába,halk suttogást hallottam.Először azt hittem valamelyik osztálytársam szólt halkan,vagy esetleg épp rólam beszélnek.De az utca jól belátható volt és éppen senki nem volt ott.

-Biztos csak halucináltam-gondoltam.

Beléptem az iskola kapuján,am ekkor megtorpantam.Izgultam,az új tanév miatt,de volt bennem egy kis félelem is.Ami érthető.De rávetettem magam és beléptem az iskola ajtaján.

Már sokan sorakoztak az aulában.Az osztályomból csak  három lány volt,az egyik menőbb klikkből.Az egyik kinézett magának,és elindult felém.Rámtört az ijedség,gondolván biztos beszól valamiért.El akartam futni de eszembe jutott a magamnak tett ígéretem.Tehát megvártam amíg a lány megszólít.A lány neve Melissa.Hosszú,fényes szőke haját,meglebbentette az enyhe szél ami beáramlott,mert valaki belépett az ajtón.

-Szia Tina!-köszönt Melissa.

-Szia Melissa!-köszöntem én is.

-Tetszik a pólód,honnan vetted?-érdeklődött a lány.

-Hát...ajándékba kaptam,az apámtól,ő pedig New Yorkból hozta nekem.-válaszoltam a kérdésre.

-Tehát ez eredeti?Mert nekem is van egy ilyen de az...valahogy más..mostmár értem..-szólt Melissa.

-Hát ha gondolod ..megkérhetem aput,hogy ha legközelebb meglátogat hozzon egy ilyet neked is-ajánlottam fel.

<>ÓÓ!!Tényleg megtennéd értem?NY-fan vagyok!De rendelni nem lehet eredeti ilyet,jaj nagyon megköszönném ha megtennéd értem-válaszolt mosolyogva Melissa

-Persze,megteszem.-válaszoltam Melissának,gondolván...hátha így barátok lehetünk.

Hamarosan becsöngettek és megkezdődött a tanítás.Az elsőp órám osztáylfőnöki volt,mivel ekkor kaptuk meg az órarendet.Napközben Melissáékkal lógtam és mind a 3 lánynak beígértem egy NY-os pólót.Miután véget ért az első nap,felkaptam a táskám,és siettem haza.De anyu nem volt otthon.Hagyott egy üzenetet.

„Elugrottam bevásárolni,hamarosan jövök"-így szólt az üzenet.

-Hát jó,akkor egyedül vagyok.-gondoltam.Főztem magamnak egy teát,és beraktam egy filmet,mivel holnapra még nincs tanulnivaló.A film felénél tartottam amikor ismét hallottam a rejtélyes suttogást.Egy szót kivettem belőle.Tina.Kissé megijedtem,körülnéztem a hátban,de sehol senki.Biztos csak az utcáról jött.Ha meg ígyvan akkor majd csenget.De egy óra múlva sem csengetett senki,és még anyu sem ért haza.A suttogást pedig egyre többször hallottam.Már elkezdtem félni.Amikor a  kulcs elfordult az ajtóban,és anyu hazaért.

-Na végre!-kiáltottam,és odaszaladtam anyuhoz,hátha hozott nekem csokit.

-Bocsánat kincsem,hogy ilyen sokáig egyedül kellett lenned.Csak rengetegen voltak az üzletekben,csokit nem hoztam ugyan,de hoztam neked pár göncöt.Tessék ittvannak-majd anyu a kezembe nyomott egy nagy táskányi ruhát.

-Köszönöm,épp akartam mondani,hogy kifogytam ruha térem.-köszöntem meg az ajándékomat.

Segítettem anyunak kipakolni a rengeteg holmit amit vásárolt.Azután bementem a szobámba,felpróbáltam a ruhákat amikor ismét suttogásra lettem figyelmes.

-Hallanod kell,Tina!-így szólt a suttogás.De már nem féltem.
Hallak!Ki vagy te?-válaszoltam a rejtélyes idegennek.De válasz nem jött,csak egy fényképp lebbent be az ágyamra,valahonnan kintről.

A fényképen egy fiú volt,nemtudtam ezt mire vélni.Hagytam a dolgot,gondolván majd jelentkezik ha akar valamit.Anyu vacsorára spagettit készített.Megvacsoráztunk,elmosogattam,és lefeküdtem aludni.Éjfél körül újra hallottam a suttogást,ami kissé megrémisztett.

-Látnod kell!!-hallottam a suttogást.

De mégis mit jelenthet ez,ki a fene ijesztget engem,és mért akarja,először hogy halljam,másodszor ,hogy lássam őt.Mért nem áll elém és mondja amit akar.-gondolkoztam.

Azon az éjszakán nem hallottam többször a  suttogást.Reméltem ez így is fog maradni.Hajnali 3-kor sikerült visszaaludnom,de rejtélyes álom volt.Azzal a fiúval álmodtam aki a képen volt.Ez bizonyára azért lehetett mert valljuk be,roppant helyes fiú volt a fényképen.Álmomban azt kérte segítsek,de mikor megkérdeztem miért,felébredtem....

 

 

 

 

3.fejezet

A titokzatos idegen

 

A nap ismét beragyogott a szobámba,a madarak ismét csiripeltek,de a mai napon valahogy másképp..olyan..furcsán..feküdtem az ágyamban..csipás szemmel,és eszembe jutott,hogy anyu ma korán ment dolgozni.Kigrottam az ágyból,megmosakodtam,fogatmostam,megfésülködtem mindezt 10 perc alatt.Majd berohantam a konyhába,bekaptam egy falat kenyeret és rohantam az iskolába..

-Elfogok késni-gondoltam kétségbeesetten.

-Az nem lehet,már a második napon elkésni..ehhez tehetség kell-morfondíroztam magamban.Bekanyarodtam az iskola utcájába,és ismét hallottam a suttogást.De most már tisztán hallottam.

-Tina,segítened kell,csak rád számíthatok,kérlek segíts-suttogott a szellem.

Megfordultam,és már csak a ködöt láttam.Biztos voltam abban,hogy szellemmel van dolgom.Berohantam az iskolába,elkéstem 3 percet.

-Ez rám vall.-szidtam magam.

Mikor beléptem a tanterembe,sehol senki...

-Ezmeg..hogy lehet?

elővettem a mobilomat.Még csak fél 7 volt,anyu átállította az órámat,a francba!!

-Ezt..nemhiszem el..-értetlenkedtem.Mivel még sok időm volt 8 óráig,úgygondoltam felhívom anyut,és számon kérem.

Tárcsáztam a számát.

-Halló!Tina?Mi az ?Baj van?-kérdezősködött anyu.

-Áhh..nem nincs semmi..csak éppen az,hogy átállítottad az órákat és már a suliban vagyok-magyaráztam a helyzetet.

-Én?Én biztosan nem...mért tennék ilyet?-értetlenkedett anyu.

De ha nem anyu volt akkor...és abban a pillanatban valami hűvöset éreztem a hátam mögül.

-Anyu,most mennem kell.Majd beszélünk.

-Rendben,Drágám.

Mikor megfordultam egy fehér,lebegő alakot láttam elsuhanni mellettem.Biztosan szellem.De mit akar tőlem,és mivan ha ő állította át az órámat,hogy most elkaphasson...-nyugatalanítottam magam.

-Micsoda idióta...megnézhettem volna  a mobilomat.-dühöngtem magamban.

Majd halk léptekre lettem figyelmes,a bőröm libabőrös lett,elkezdtem fázni..majd valaki megfogta  a vállamat.

-Tina!-szólt a mögöttem álló.

Viszont én,e hang hallatán megnyugodtam.Mert aki mögöttem állt az nem más volt mint Melissa.

-Szia!Na beszéltél már apuddal?Te jó ég..megijesztettelek?-érdeklődött Mel.

Ööö...nem nem beszéltem,de egy idejig úgysem jön meglátogatni..hát igen kicsit megijesztettél-válaszoltam.

-Óóó..értem..akkor hát oké,na jössz a csajokhoz?-váltott témát Mel.

-Ööö..nem most nem..még el kell intéznem valamit.-utasítottam vissza,e megtisztelő ajánlatot.

-Hát oké,szia találkozunk Kémián.-búcsúzott Mel.

Igen-helyeseltem.

Majd mikor megfordultam egy cetlit találtam a lábam előtt.Felvettem,és elolvastam,ez állt rajta:"Ha választ keresel,éjfélkor találkozzunk a szobádban"

Jézusom,ez meg mi a fene akart lenni?Csak nem a szellem?...de nem a szellemek nem tudnak írni..hát mjd még meglátom,hogy felkelek-e éjfélkor.

Nemtudom jó ötlet-e.

Ezután elindultam Mel-ékhez de eközben becsengettek.Szaladtam az osztályba.Kémia volt az első órám.Ismételtünk.A kémia elég jól megy,tehát nemigazán figyeltem.Így ment ez egész nap.Csak az éjféli találkozón járt az eszem.Elmenjek,vagy ne menjek.Vagyis felébredjek,vagy ne.Mondjuk ez így kicsit fura de hát...A 7.óra is végetért.Siettem ebédelni,még Mel-éket sem vártam meg.Milánói volt az ebéd,gyorsan megettem,és indultam haza.

Az autók számtalanszor suhantak el mellettem.Minden egyes alkalommal,megijedtem.Ezért úgy döntöttem,találkozok vele éjfélkor.Nem bírom tovább,félelemmel.Nem megy.Mikor hazaértem már anyu otthon volt.

A konyha ablaka nyitva volt,és érezni lehetett a friss palacsinta illatát.

-Hmm..Anyu palcsintát csinált-gondoltam.

Elővettem a kulcsomat,és kinyitottam az ajtót.

-Szia Anyu!-üdvözöltem.

-Szia,Drágám!-köszönt anyu.

Levettem a cipőmet,felakasztottam a kabátomat,és bementem a nappaliba.Meglepődtem,mert minden a helyén volt és az asztal tele volt mindenféle finomságokkal.Anyu vagy előléptetést kapott,vagy vendégünk lesz.Amit furcsálook mert még alig ismerünk valakit.

-Mi lesz itt?-érdeklődtem.

-Vendégeink lesznek,a cipődet vidd be a  szobádba,meg a kabátokat is,légyszives.-válaszolt anyu.

-Na biztos valami fontos vendégünk lesz,ha már a kabátoknak sem szabad ott lenniük-gondoltam.

Megfogtam  a cipőmet,és a vállamra tettem a 3 kabátot,amiből 2 anyué volt,majd bevittem a szobámba.Összehasonlítottam a szobámat,a hát többi helyiségeivel,nagy volt a káosz,ruhák mindenütt.
-Na jó,itt az ideje egy nagytakarításnak.Felszedtem az összes felesleges ruhát,és a  felét visszapakoltam a szekrénybe,a másik felét pedig beraktam a szennyesbe.Kidobtam a szemeteimet is.Majd kimentem anyuhoz a konyhába,érdeklődni.

-Na és milyen vendégeink lesznek?-kíváncsiskodtam.

-Egy nagyon fontos ember,a boltban találkoztam vele,és meséltem neki rólad.-közölte anyu.

-Hogy mi?Miért?-kérdezősködtem.

-Mert ő egy gyermek pszichológus,és segít neked a problémáidban.-felelte anyu.

Mi?Nekem nem kell segítség!Már vannak barátaim..-mondtam.

Vannak,és kik?-nyaggatott anyu.

Hát..Melissa Baker,Jessie Monroe,Amelia Johanson,-mondtam.Azt leszámítva,hogy Cassie Swanról nem beszéltem,mert anyu régen itt lakott,és Cassie anyja meg ő ,ősi ellenségek.

Anyám arcára  meglepettség szállt.Nem gondolta volna,hogy vannak barátaim,őszintén?Én sem,mert ők csak azért a barátaim,mert szerzek nekik NY-os pólót.

-Hát..ha ez így van,Drágám akkor feleslegesen hívtam el David-et.De nem baj,majd azért a kedvemért ezekről a lányokról ne szólj neki,kérlek.-mondta anyu.

-De anyu.. nemakarom,hogy magányos farkaslánynak higyjen.-mormoltam,persze tudtam,hogy anyu ebbe nem megy bele.Meg kell játszanom a magányos farkaslányt.

-Tudom,de nem szeretnék leégni David előtt.Tedd meg értem Tina,és esküszöm majd ha legközelebb eljön David,közöljük vele,hogy  szereztél barátokat,ígérem.-kérlelt anyu.

-Jó,jó legyen!-egyeztem bele.

-Most megyek tanulni,vagyis ...nemtudom..csak megyek a szobámba.-közöltem.

-Rendben-felelt anyu.

Majd bánatosan besétáltam a szobámba,de meglepetés ért.Ismét levelem jött.Felvettem,szétnyitottam és olvastam.

„Ha meg akarod tudni miért vagyok itt,akkor húzd alá az igent,ha nem akkor a nemet,de előre szólok,akkor soha többet nem leszel nyugodt.A létezésem mindig emészteni fog téged."

Ilyen levélre,azthiszem nem is lehetne mást választani,csak az igent.Kikotortam egy tollat,a táskámból,és félénken aláhúztam az „igen"-t.

Majd kiraktam a levelet,az ablakpárkányomra.Ezután gondoltam kimegyek a szobából,hogy az illető elvegye  a levelet.A szobámat pont elérte az őszi nap sugár.A szobám fénylett.Kiléptem a küszöbön majd behajtottam az ajtót.Vártam 2-3 percet,majd benéztem.Láttam ahogy a széll meglibbentette a függönyömet,és a levél eltűnt,a félelmemmel együtt,amit kíváncsiság váltott fel.

Leültem az ágyamra,és félmosoly gördült a számra.Ez a kalandvágyás jele volt.

 

4.fejezet

Az első találkozás

 

A szobámat árnyékok terítették be.Egy kicsit elszindítottam.Felébredtem a ház előtt megálló autó zajára.Megérkezet a pszichológus.

-Ó,jaj!Átaludtam az időt!-pánikoltam.Majd felvettem a fekete pulcsim és egy olyan farmert ami nem volt kiszakadva.A szobámba behallottam,ahogy anyu üdvözli  a vendéget.

-Jónapot,kedves David.Már vártm magát.-üdvözölte anyu a vendéget.

-Ó,Mrs Baker nyugodtan tegezzen.-mondta  a mélyhangú vendég.

-Rendben,David.Akkor mindjárt szólok is Tinának,addig foglaljon helyet a kanapén.-mondta anyu.Majd hallottam a  léptei zaját  a folyosón,amint a szobám felé igyekezik.

-Tina,gyere megérkezett David.-szólt anyu.

-Megyek már!-kiáltottam.

Kinyitottam az ajtót,és halkan suttogva anyu felé fordultam.

-Anyu!Mit kell mondanom?-kérdeztem.

-Csak add elő azt amit nekem,mielőtt barátokat szereztél.A színészkedésben pedig tudom,hogy jó vagy.Jársz színjátszó körre,nem igaz?-szólt anyu.

-Ööö...igen járok,hát jó megpróbálok meggyőző lenni,de hát ő azért mégis csak  egy pszichológus.-suttogtam.Majd anyu helyeslően bólintott,és elindult a nappali felé,én pedig követtem.

-Jónapot!-mondtam.

-Szervusz,Tina!-mondta David.

-Már sokat hallottam rólad,jót rosszat egyaránt.De ezen segíthetünk,persze csak ha te is akarod.-szólt az idegen.

-Ööö...Jó lenne ha minden megváltozna.-mondtam,kissé bizonytalanul.Mert igaz,hogy vannak olyan emberek akikkel szoktam lógni,de mélyen legbelül,tudom,hogy ők nem a  barátaim.

-Na jó,hát akkor ülj ide,és mesélj magadról.-mondta a „doki".                         Nem mondtam semmit,csak leültem a vendéggel szemben lévő,egyszemélyes fotelbe,és vártam a kérdéseket.Anyu a „doki"mellé ült.

-Na jó,tehát azt hallottam az anyukádtól,hogy nem fogadnak el téged az osztálytársaid,ez így van?-kérdezte a pszichológus.

-Hát...sajnos igen,de nem értem miért,nem vagyok másabb mint ők.-mondtam.

-Na jó,el kell végeznünk,egy öt kérdésből álló tesztet,ahhoz ,hogy kiderítsük van-e valamiféle rejtélyes problémád,de nyugi csak annyi a feladatod,hogy adok egy lapot,és kitöltöd a tesztet,a konyhában,rendben?-kérdezte.

-Igen.-mondtam.Majd a kezembe nyomott egy papírt,és egy tolltat,majd kimentem a  konyhába.Leültem az asztalhoz és elkezdtem gondolkodni a kérdőíven.

„Milyen az osztálytársaid viselkedése  a közeledben?"-olvastam az első kérdést.

„a.elfordulnak a jelenlétemben,majd mikor nem látom őket,szúrást érzek a  hátamban"

Nem,ilyet nem csinálnak-gondoltam.

Még két válasznál éreztem,a teljes,a biztos NEM-et.A negyedik választ gondoltam helyesnek.

„d.Nem mutatnak semmiféle ellenségeskedést,egyszerűen csak nem barátkoznak velem."-ez volt a helyes.

Majd a 2.kérdés következett.

„Volt valaha,valami olyan dolog,amivel talán árthattál nekik,ha igen mi?"

-Nem,nem volt semmi amit tettem volna ellenük,hisz csak most költöztünk ide,pár hónapja.-gondoltam,majd aláhúztam a „nem"-szót.

Megcsináltam a másik három kérdést is,majd odaadtam a „doki"-nak a lapot.

-Kész!-mondtam.

-Rendben,na jó..úgy elszaladt az idő,indulnom kell.-mondta.

-Rendben.-mondta anyu.Majd felálltak és kimentek az előszobába.

-Viszlát,Tina!-mondta az „orvosom",majd kimentek az ajtón.

Már fél 8 volt.Nagyon elszaladt az idő.

-Éhes vagyok!-gondoltam.

Majd kinyitottam a hűtőt.

Kivettem a szalámit,meg a vajat és a sajtot,a kenyértartóból pedig a kenyeret,majd hozzáláttam melegszendvicset készíteni.A szendvics még éppen sült,amikor anyu bejött.

-Rendes ember.-mondta.

-Ööö..aha..-mondtam.

-Sajnálom,Drágám,hogy így itt hagytalak,csak még beszélgettem egy kicsit Daviddel.-mondta.

-No Problem-mondtam,majd rámosolyogtam anyura.

Ő is viszonozta ezt.

Megvacsoráztunk,majd egy kicsit beszélgettünk.Máris 9 óra volt.

-Na jó éjt anyu,megyek fürdök egy nagyot,meg egyéb dolgok,és megyek aludni.-mondtam.

-Rendben,ne maradj fent sokáig.-mondta.

-Oké.-mondtam,miközbe tudtam,éjfélig nem fogok aludni,de neki nem beszélhettem erről.

Elpakoltam a piszkos tányérokat,majd bementem a fürdőbe.

Becsuktam az ajtót,és elkezdtem levenni a ruháimat.Amikor újra hallottam a suttogást.

-Remélem nem felejtetted el a találkozott.-suttogta az idegen.

-Nem,nem felejtettem el,de már azért igazán elmondhatnád,hogy ki vagy.-mondtam.

-Éjfélkor-jött a válasz.

Mire mindennel elkészültem,már negyed 11 volt.Sikerült elhúznom az időt.

-Még úgyis van egy jó film,amit meg akartam nézni.-gondoltam.

Majd bementem a szobámba,beraktam a filmet,amit 2 hete meg akarok nézni.

Háromnegyed 12-kor lett vége.

-Hát nem volt olyan jó,mint hittem-gondoltam.

Lefeküdtem az ágyamra,és vártam az éjfélt.

11:59.-néztem az órámra.

-Már csak egy perc,nyugodtan előjöhetsz.-mondtam.

De a rejtélyes idegen kivárta az éjfélt.

A padló recsegni kezdett,az ablak becsapódott.Az áram elment.

-Jön.-gondoltam.

Majd magam előtt láttam,a fiút..aki a képen volt.Nem hittem  a szememnek.

-Szervusz,Tina!-szólt a fiú.

-Ööö..helló!-mondtam félénken.

-Ne félj Tina!Nem foglak bántani,kérlek hallgass meg.

-Rendben.Meghallgatlak.-mondtam.

-Én egy szellem vagyok.Itt haltam meg,még 1943-ban.Ebben a szobában,és csak te tudsz nekem segíteni.-mondta.

- Micsoda??Itt?Óhh..Istenem..ez nem lehet igaz,mi az,hogy csak én segíthetek?-mondtam idegesen.

-Kérlek!!Tina!!Hallgass meg.Te egy látó vagy.Szellemlátó,és a szellemlátók vissza tudják hozni a holtakat.-mondta.

-Aha,szóval ezért kellek neked,hát ráfáztál,még ha tudnék se segítenék.-mondtam.

-Tina!Ez nem igaz!Nem használlak ki.Esküszöm.Még sok mindent kell megtudnod a szellemlátó képességgel kapcsolatban.Éppen ezért kellene jóban lennünk.-mondta.

-Jóban?Te meg én?Hah,ne nevettes,te egy szellem vagy.Még a nevedet sem tudom.-mondtam.

-A nevem Ethan Forbs.17 éves vagyok.Egy súlyos betegségbe haltam bele,de azért vagyok most itt,mert egy szellemlátó ,azaz te..hívott.-mondta.

-Én?Én biztos nem!-mondtam.

-De,csak nem tudsz róla.Neked már 1926-ban meg kellett volna születned,de az anyádat megölték.Ezért nem születtél meg.De megadatott az a lehetőség,hogy mégegyszer élj.De egy hátránnyal.Barátok nélkül.-mondta.

-Hogy mi?Azt akarod mondani,hogy már rég meg kellett volna születnem,és meg is kellett volna halnom?-kérdeztem.

-Majdnem.De én azért jöttem vissza pont hozzád,mert nekem is 1926-ban kellett volna születnem,és meg is születtem.Akkoriban minden gyermeknek mikor megfogant,megfogant az igaz szerelme is.Nekem te lettél az igaz szerelmem.De te meghaltál.És 70 év múlva újból megszülettél,csak látó-ként.A belső,tudat alattid pedig,hívott engem.Hívott beteljesíteni a küldetésünket.-mondta.

-Miket zagyválsz itt össze-vissza?-kérdeztem.

-Pontosan tudod,és azért kell segítened,mert amíg nem adod meg a tudat alattidnak azt amit akar,pontosabban engem,addig nem leszel boldog.Ez a végzeted.Ez azért van,mert neked két életed volt.-mondta.

De az idő elszállt,és a nap felkelt.Én viszont semmit nem aludtam.
-Most mennem kell,ma este újból találkozunk.Viszlát kedvesem.-mondta.

Majd az ajtó kinyílt,ő pedig eltűnt a homályban.

 

5.fejezet

Borús,felhők takarták a napot,ezzel jelezve a nyárnak,s a szép időnek vége.Igazi ősz következik.Aminek senki sem örül.Már madárcsicsergés sem hallatszott,minden élőlény tovaszállt.Csak egy-két állat maradt.Amikor kinyitottam a szememet arra gondoltam,hogy mekkora hülyeséget álmodtam,egy szellemmel beszélgettem.-nevettem fel.
Kikecmeregtem az ágyból és az órára pillantottam.6 óra volt.Még bőven volt időm a suli kezdetéig.Gyorsan bekapcsoltam a gépem,hogy megnézzem az emailjeimet.Két üzenetem volt.Az egyiket apu írta,válaszként a levelemre,amiben arra kértem,hogy ha meglátogat hozzon egy New Yorkos polót,az erre epekedő új "barátnőmnek".Azt írta,hogy jövő utáni szombaton meglátogat és ha nem felejti el akkor hoz nekem olyan pólót.
-Királyság!-mondtam.
-Na jó,nézzük meg a másik emailt is.-gondoltam.
Majd nagy meglepetés fogadott mert a másik emailnak nem volt feladója.
-Ez meg,hogy a csodába lehetséges??-értetlenkedtem.
A levélben ez állt.:"Nem álom az,hanem valóság"
-Ja biztos,de mi is pontosan?-gondoltam.
Azzal kinyomtam a gépet.Felkaptam magamra a kék farmeromat,és egy zöld pulcsit.Megfésülködtem,fogatmostam.Majd előkerestem a fekete pulcsimat és az esernyőmet,mert valószínűleg szükség lesz rá.Majd kimentem a konyhába,hogy megkeressem anyut,de sehol sem találtam.A hűtőn egy üzenet várt:
"El kell intéznem valamit ezért korábban mentem.Reggeli a hűtőben,kabátot vigyél.
Puszi,Anyu."
Remek-gondoltam.A hűtőben rántotta várt,amit minden bizonnyal anyu készített..valamikor.
Gyorsan hozzáláttam a reggelihez,és máris fél 7 volt.Elmosogattam és leültem egy kicsit Tv-zni.Hét órakkor elindultam,mert még akartam boltba is menni.Vettem egy üdítőt és elindultam a suliba.Amikor a Manson sarokra értem,suttogásra lettem figyelmes.Valhogy így hangzott:"Az éjféli találkozót ne felejtsd el"-és ekkor minden bevillant.Ethan a szellemfiú,és az amiket mondott.De nem féltem.Ethan azt mondta,hogy csak akkor lehetek boldog,ha rámtalál a szerelem...vele.,hogy egymásnak vagyunk teremtve,meg minden.
-Hát kíváncsi leszek.-gondoltam. Ez mind csodás lenne meg minden ha nem rólam lenne szó. Mert az teljességgel kizárt,hogy én egy ilyen fiúnak legyek teremtve.

A blogom címe szellemszerelem lesz, valószínűleg így tessetek gondolkodni,címajánlatokat elfogadok, akit konkrétan érdekelnek az első részek azoknak mondom, hogy nyugodtan küldhetnek egy emailt, nem harapok!:)